A Mono Story Erődszínházi társulat egyik alapítója vagyok. A társulat művészeti vezetésével kapcsolatos tevékenységekben dolgozom, de sokszor érzem, hogy nagyon hiányzik a színpad...
6 éves voltam, mikor a színház megérintett a "másik oldalról". Azóta szinte mindig foglalkoztam valamilyen formában vele. Miért is jó ez? Miért is csinálja az ember? Talán az a bensőséges, már-már intim kapcsolat az oka, ami egy-egy előadás során kialakul a színész, sőt, az egész Mono Story társulat és a nagyérdemű között... Aztán jön a másik dolog, a helyszín... nehéz elmagyarázni, inkább az a legjobb, ha megtapasztalja az ember. Mikor érzed, hogy megérint, behúz az "erőd-feeling"... Alkotsz, mozgatod a fantáziádat egy olyan gigantikus építményben, melynek minden egyes darabja rejtély és történelem. És mindezt azért, mert szeretem; mert jó a Mono Story nagy családjába tartozni, együtt lenni, jókat csinálni, és aztán a végén ezt közösen megélni a szeretett közönséggel. |